'záróra mindenhol, ahogy lekapcsoltak a lámpák, végre új dalt hallgattunk, ezt most rólunk írták...'

naponta látszik másképpen minden. az emlékek, amikor bekopogtatnak a bezárt ajtómon, átcsúsztatnak egy kis 'olvass el' című borítékot, amit aztán muszáj minden egyes nap újra és újra végigolvasni. ahogy ma, mekkora hülyeség volt... végigolvasni... mindent. hogy terveztük ezt? komolyan... úgy nem lehet elfelejteni valakit, ha folyton rá gondolsz. és igazából... ez volt a cél.

de ha olyan csónakban sodródunk, amiből valaki már önként kiszállt, akkor az semmi jóra nem vezet, és semmi értelme az egésznek. indulni kellene lassan. mindjárt egy éve már a hajótörésnek. azóta nem sikerült visszatérni a szárazföldre. de már ha így belejöttünk...

akkora szerencse van minden felé... amikor az a terv felvetődött, hogy az egy év alkalmából jó lenne látni, gondoltam ráér várni, és majd születésnapon a vidám köszöntő vers, amit persze mi írunk mellé elhívni Oda. aztán egy nappal korábban mikor korán reggel valami jó hír reményében olvasgatom a kék könyvek könyvét, kiüti a szemem, hogy hohó, valaki egy relációs-hajóban van... ilyen a formám.

de az a négy nappal ezelőtti meglehetősen hosszú zene-idézet elgondolkodtatott. hogy magamra vettem-e? igen, elképzelhető. teljes mértékben. lehet, hogy hülyeség, de valahogy teljesen magamat képzeltem oda. ez szomorú dolog. egyből gondolkozni is kezdtem ezen persze, ahogy szoktam... 'milyen utadat járod? mondd, miről szól az álmod!' de tényleg. elvileg boldog. és boldognak is kell lennie, de ebből, és a szomorú arcból nem ez látszik.

's lám a sors mily mostoha!'

úgy igazán érdekelne az, hogy ez most akkor kinek is szólt, a bizonytalanság a legrosszabb...
és hogy hívnálak-e? azt hiszem, erre mindketten tudjuk a választ. senki sem ismeri a történet végét. ahogy korábban fogalmazott, simán elfelejthetne, de valami kis kapocs miatt nem megy. ez van velem is. felejthetetlen, teljesen, valami egészen csodás más világ ő.

reménykedés. emlékek.
'valamikor réges-régen...'

egy másik életben itt állsz most mellettem.