van olyan, amikor úgy érezzük, hogy jó az, ha történik valami és lenne valaki aki csak úgy lenne, de aztán mégsem lesz... aztán rá kell jönnünk, hogy jobb, hogy végül nem lett, mert egyszerűen valaki más kell. érthetetlen.


szóval hiába hittem azt, hogy most hú de jó lesz, nem lett. és jobb így. hogy jobb-e egyedül sodródni egy olyan folyón, aminek nem látjuk a végét, mint egy hirtelen jött "boldogság"? talán... és éppen ezért, mert nem látjuk. a jövőben bármi lehet, úgyhogy most már nem sietek sehová. pihenés.

és hogy mindenre úgy haragszom... ha csak úgy egy évvel is hamarabb találkoztunk volna, most lehet, hogy minden más lenne. jó jó, nem kell mindig a múltba nézegetni, de nem megy. megpróbáltam. nem szeretem ezt a helyet, ahol most vagyok... egyáltalán nem. valahol teljesen máshol akarok lenni...

'az idő haladtával sok kérdés szemet szúr...'