A negyedik

(Annának IV.)

Fénytelen fényként ragyog rám a múlt.

Parázsló tűz, mi újra lángra gyújt,

S magával ragad. Minden kis szavad,

Amit valaha hallottam Tőled.

De még szárnyal! Új dolgokat szőhet,

Bár hinni nem tud, bármikor győzhet -

Meghal legbelül, mikor fény derül

Szörnyű sorsára: magára marad.

De egyszer talán új dalra fakad!

Az űr a szívben még tovább hasad,

Sodorja csónakom. Múlt hónapok

Magányosan telve... Reménytelen.

A szörnyű idő is oly végtelen,

Hogy visszatér még minden éjjelen

Egy örök álom. Mint szó a számon,

Megmarad, tova nem tűnik soha.

Visszavágyom még. Mennék csak oda,

Nem számít más, csak lássalak, noha

Emlékezem rád. A pillanatát,

Ha rám mosolyogsz, sosem felejtem.

Kedves hangod még a fülembe cseng,

De a szörnyű vihar már jajgat, zeng,

Sodorja csónakom. Óh, múlt napok,

Hetek, hónapok... Megöltetek belül.

(2012. november 17.)