most nem saját verset fogok ide írni, hanem egyet a kedvenceim közül.
ide illik most...
emlékek.

Hajdú Levente: Emléked futára

Az alkonyégre ránőtt már az este, 

imbolygó léptű nyári éj ölel, 

feszeng egy szó az ajkam szegletében, 

kimondanám, de nem vagy már közel.

Hervadt vágyakat kaszál kinn a bánat, 

fájdalmam terhét magam hordozom, 

örömöm rózsája immár elvirágzott, 

gyógyulni vágynék, s nincsen orvosom. 

Átfestett magányban táncol most a jelen, 

csöndjének súlya vállamra tapad, 

reám talál mindig emléked futára, 

időz egy percig... s aztán elszalad.

forrás: Poet.hu