2011. november 1., kedd

Annának III.

Megvársz majd, ahogy rég gondoltad azt?
Vagy mással reméled az új tavaszt?
Én várni fogok. A láng még lobog,
Csak nincs, mi tüzes szívem táplálja.

Bár az még a napokat számlálja,
Mert emléke képein át látja,
Egyre csak fakul. Érzés ott lapul
A mamutfenyő tövében, éjjel.

Mostanában, nem tudom, mit érzel,
De talán csak az én agyam képzel
Minden dolgokat. Színes dombokat,
Amint a kertben boldogan élünk.

Egymástól külön bár, de zenélünk,
S már egyre kevesebbet beszélünk.
Mondom a szélnek, most nagyon félek,
Lehet csak én - hogy elveszítelek.

Gondolat: már megtörtént. Mit tegyek?
Nincs más, csak mit rendelnek az egek,
Kezükben sorsunk, egy helyben forgunk.
Ma már csak emlék, mi akkor voltunk.

Arról álmodom még minden éjjel,
Nem foszlott az még teljesen széjjel.
Nem felejtem el régi álmaim:
Angyal visz majd magával szárnyain.
(2011. november 1.)